Pár napja botlottam bele újra ebbe az igen csak elbizonytalanító alkotásba. Elég ritkán fordul elő velem, hogy azon morfondírozok vajon jó lépés volt-e az előadó részéről egy adott produkció elkészítése, vagy sem. Varga Viktor egy nagyon tehetséges muzsikus, a csillag születikben ő volt a kedvencem, saját zongoristájával egy érdekes, viszonylag egyedi hangzást megragadva robogtak előre, ami persze utólag kiderült, nem sokmindenre volt elég, mivel az ehhez hasonló vetélkedőkön, nem muzsikusokat keresnek hanem egy bohócot akit majd a későbbiekben jól el tudnak adni a világsztárság egyre siralmasabb piacán.
Viktorban akkor én egy rohadt magabiztos, stílusos jazz muzsikust láttam, aki tudja mit akar. Most, ezt a klippet látva összedőlt bennem az akkor alkotott kép. Nem azt mondom, hogy a szám nem jó, mert a szöveg tetszik, zeneileg is a helyén van, kellőképpen “komerc” ahhoz hogy mindenki számára fogyasztható legyen, és a rádiok unalomig játsszák. Viszont ezt nem tőle vártam, benne azt a valakit láttam/látom aki népszerűbbé teheti Magyarországon ezt az igen nehéz műfjat, amit jazz zenének nevezünk, és merem remélni, ez csak egy kissebb kitérő.
Mégegyszer hangsúlyozom jó a szám, nekem tetszik igaz kicsit erőltetettnek tűnik. Mindenki döntse el maga. Én meghallgattam elsőre nem tetszett, másodikra már annál inkább főképp a szövege meg a mondaniavaloja húzta ki nálam a gödörből, épp ezért úgy gondolom nem lehet említés nélkül elsiklani fölötte, de felteszem a kérdést: Kellett ez?
Bizonyára sokan láttátok már a zongrista című filmet. Aki meg nem látta ajánlom nézze meg vagy tetszeni fog, vagy kifejezetten utálja majd, de senkit nem hagy hidegen az tuti. Most a reklámblokkbol visszatérve térjünk rá arra ami az egeszből a lenyeg, a zongoristára. Wladyslaw Szpilman valóban páratlan érzékkel nyúlt a billentyükhöz. Amikor ehez hasonló kiváló zongorajátékokat hallgatok mindig eszembe jutnak általános iskolás éveim, amikor a "kultúra" nekünk megállt Dj Mozart-nál. Mikor még a zenetanáraink megprobáltak legalább egy óra ereéig mutatni nekünk egy keveset abbol, mi is az igazi művészet. Mi meg egy sima röhögőgörccsel reagáltuk le. Mostmár így madártávlatból szégyelem is az egészet, nem kicsit nagyon. Viszont akkor és ott azzal próbltunk nagynak és menőnek tűnni, hogy megmutattuk mekkora tudatlan bunkók vagyunk. És gondoljon vissza mindenki arra hogyan vezényelt a pad alatt, amikor először hallotta Vivaldi 4 évszakából a tavaszt és nevetett a maradi zenetanáron, aki nem hallgat technot. Majd dőljön hátra kényelmesen és hallgassa meg figyelmesen az alábbi linket..... a továbbiakat nem kommentálom, rájön mindenki magátol arra, mire rákell. Igen ő volt a ZONGORISTA.
KB. ugyanazokat tudnám itt is elmondani mint az előző bejegyzésben, csak ez mégközelebb áll hozzám így mégirigyebb lennék, és mégrosszabbul esne fölfogni, hogy biza nagyon magasra van föltéve az a léc. Na de attol eltekintve újabb 3 kedvenc, akiket nem szabadott volna egy szinpadra engedi, mert annyira jók, hogy mikor először láttam, párnapig kedven se volt a dobpálcákra nézni.
Három hatalmas név, három zseni, akik már lassan nem tudják, hogy mi a fenét is kezdjenek a basszussal, és hogyan mutassák meg, mekkora királyok, mégis mindig összejön nekük. Csak az a kérdés az ilyeneket mi a fenéért engedik közel egymáshoz?...Öt kategoriába sorolom a művészeket, vannak akik olyan gyengét alkotnak, hogy elmegy a kedved neked is mindentől, vannak akik csak annyira gyengék, hogy azt érezheted, te jobb vagy, az erőt ad , vannak jók, akiket elismersz, vannak nagyon jok kik meghozzák a kedved a zenéléshez, mert te is szeretnél olyan lenni mint ők, és végül vannak k***a jók, akik annyira profik, hogy a kedved is elmegy a zenéléstől, mert tudod soha nem leszel olyan jó, mikor meg három ilyen kerül össze akkor eggyenként mindeniknek a ..... :)) ne figyelj az irigység beszél belőlem. :P:D
Itt fogtam fel, mekkora zenekar is a 30Y, mindigis tisztában voltam vele, hogy ezek a srácok tudnak valamit, de hogy ennyit, nem gondoltam volna. Azt hiszem az eredeti Demjén változatot mindenki ismeri. Nagyon eltalálták azt a hangszerelést is, ez viszont telyesen más. Az áthangszerelést az MTV Icon címü műsorába keszítették. Ezzel mintha új életet leheltek volna ebbe a már-már feledésbe merült egykori nagy slágerbe, nagyon elkapták.
Azt mondja meg valaki nekem, mitől lett ez ilyen nagy sláger? Igaz mindent "tud" amit egy slágernek "tudni" kell, fülbemászó szöveg, jól megírt könnyen fogyasztható alap, nyálas videoklip, igazi tinicsemege. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez durva kritika, most szólnék nyugi nem, csak úgy gondoltam most kiemelem azt, mi is az oka annak, hogy az ehhez hasonló számok hamar befutnak. Elsőre ebben mintha picit több is rejtőzne mint társaiban, de nem tömegtermék ez is :D. Viszont el kell ismerni annak egész jó.
A kedvenc Cullum számom, imádom benne ahogy a laza hip-hop alapot otvövi az általa képviselt igényes jazz zenével, és van benne egy bizonyos fokú játékosság is. A videóklippjét sajnos csak itt! lehet megtekinteni, viszont meglehet hallgatni a blogon is.
Egy igazán tehetséges Britt-altert banda, igencsak jól sikerült száma, ami még eléggé friss. De azthiszem nem kell ecsetelgetni hol áll a szigetország zenei téren főkepp, ha alternative zenéről van szó.
A kedvenc Muse számom. Mintha csak minden hangszeren, és az énekhangon is torzítás lenne. Ez tetszik legjobban benne, meg a sejtelmes háttérvokál. Néhány akordból áll csak, és instrumentálisan se több, mint egy torzított gitár, basszusgitár, meg dob, viszont nagyon eredeti.
Mindigis a kedvenceim közé tartozott a Green day, és ezzel most újra nagyot nőtt "amerika idióta" punkbandája a szememben. Elképesztő és egyben gyönyörű ez a szám, kidolgozott, és telyesen más, mint a Green day úgy általában.
Régi kedvenc új köntösben, de még mindíg lenyűgöző, mindvégig igényes zenét játszott Sting, és ez egyrejobban és egyreinkább beigazolódik újra meg újra. Erre jobb példát nem találhattam volna ennél a számnál. Csak figyelj... ezek a fickók igazán tudnak valamit. ;)
Ma úgy gondoltam, hogy nem egy, hanem három számot linkelek be, három nagyon finom és lágy hangzású jazz muzsikát. Az első, egy igazi legendától, a zongorázás mértékegységeként emlegetett Oscar Petersontól van.
A második szám, egy nagyon népszerű Outkast feldolgozás.
Az utolsó, meg a zenedobozok jól ismert dallamának, igazán igényes átirata.
Sok hozzáfűzni valóm nincs, finomam és kissé zavarosan indít a szám, utána meg nagyon szépen építkezik, egy egészen komplex és gördülékeny, kissé fennkölt részig, mikor meg várná az ember, hogy lesz legalább egy refrén mert itt nem állhat meg, akkor van vége. Viszont így tökéletes, ahogy van.
Most szeretnék kipróbálni valami mást. Minden napra egy zene címen, megprobálok minden nap publikálni egy igazi csemegét. Elsőre most nézzünk egy igazi géniuszt, Jamie Cullumot akinek szerintem, egyedi felfogása a zenéről és stílusa a leg magávalragadóbb. De fantasztikus zongorajátékát se hagyhatjuk figyelmen kívül.
2010.május.15. Marosvásárhely, hatalmasa eső, mindenki bőrig ázva... de a lelkes közönség nem tágít. A színpadon meg, szerintem Magyarország jelenlegi legjobb zenekara, a Quimby. Szabályosan boxerig áztam, de azt kell mondanom, hogy megérte, mert olyan buli volt, még a zoknim talpa is sáros lett.
De vegyük sorjába, mivel az a tapasztalatom, hogy azert az emberek nagyrésze, a Most múlik pontosan-on kívűl nem sokat tud a Quimby-ről. És sokan arra is megesküdnének, hogy az a szám, eredetileg a Csíkzenekartól van. Viszont akik ismerik a Quimby-t, és valami miatt kicsitis megszerették, egyszerűen nem tudnak szabadulni tőle. Ezért vannak a koncertjeiken még ilyen ítéletidőben is rengetegen.
Az 1991-ben alakult Dunaújvárosi zenekar, lassan, kitartóan, és fokozatosan jutott el oda, ahol most van. Kocsmazenekarként kezdték, nevetséges kis gázsikért. Mai napig azt mondják, hogy ez a füstös, kiskocsmás hangulat, sokkal közelebb áll a szívükhöz, mint a Sziget többezres nagyszínpada, és mindkét helyen, mindvégig ugyan olyan lelkesedéssel és ugyan azt a zenét játszották, és játszák mai napig, nagyon céltudatosan.
Milyen zenét is pontosan? Alternatív zenekarnak titulálják őket is, akiknek epikus sanzonos dalaik vannak, de ez így nem elég, mivel ők játszák magyarországon a leg változatosabb, és legsokszínűbb zenét. Erre ékes bizonzítékot nyújtanak eddig megjelent albumaik.
Mit jelent a Quimby...? már rengeteg változatot hallottam, a legújabb az, hogy egy amerikai slangből származik, jelentése pedig: három meleg férfi szendvics pózban való közösülésekor a középső személy. Vagy ahogy a zenekar szövegíró frontembere, Kiss Tibi is mondta, akár az élet: megb*ni és megb*va lenni. Jó sztori, de ők se tudják igaz-e vagy sem, mivel a zenekart ők, egy ismerősük családnevéről nevezték el. De az a hír járja, hogy a jelentése ez.
11 albumuk jelent meg, és színházi produkcióban is működtek közre. Eleinte angol nylevű, majd később magyar dalokat írtak. A nagy áttörést a Most múlik pontosan hozta, de az már lerágott csont. Már mindenkinek millió kedves emléke van ezzel kapcsolatosan, mindenki betéve fújja a szövegét, a rádiók rongyosra játszották, de attol még nagyon jó, és mindenki szereti, csak már nem sok újat lehet mondani róla, max zeneileg kivesézni de azt csak akkor, ha ti is akarjátok.
Ezért emelem ki azt a számukat ami mostani koncertjük kezdő dala volt, a kicsit latinamerikai hangvételű, Cuba Lunatica, amit nemrég dobtak a nagyérdemű elé, és bár még videoklipje nincs, de koncertjeiken nagyon látványosan prezentálják, mindenféle látványelemet bedobva.
A zenekar egy érdekessége, hogy a frontember szerepén ketten osztoznak elég szokatlan formában. Kiss Tibi az énekes első sorban, viszont a perkuciós Varga Livius is beválal néhány dalt, és a számok közötti átvezető, felvezető szövegek nagyrészével színtén ő bírkózik meg. De a frontember szerep mégis egyértelműen főképp a Tibié, mivel valamiféle különleges adottsággal megáldva, Tibi rohadtul tudja uralni a színpadot.
A számra visszatérve, kezdő számnak a koncerteken, azt kell mondjam tökéletes, mivel nagyon hamar elérik vele azt a fura egyben nagyon magával ragadó, és nagyon "elvont" hangulatot, ami általában a koncertjeiket jellemzi. Annak, ki még nem ismeri őket, olyan érzése támad elsőre, hogy ez meg mi akar lenni?, majd: várj, ez egész jó, kicsit később: te ez rohadt jó!!!... Körülbelül ez van, ha az emeber elsőre találkozik velük. Egyik legnagyobb rajongójuk, Presszer Gábor, akiről nyugodtan kilehet jelenteni, hogy egy élő legenda. Ő nyilatkozta azt, hogy a Quimby zenéje egyszerűen fantasztikus és megunhatatlan.
Miért is?, lássukcsak..., előljáróban annyit elmondhatok, hogy profi zenészekről beszélünk akik több formacióban is közreműködnek, vagy szóló albummal is rendelkeznek, mint Szilárd a zongorista. De csak együtt képesek ezt a szokatlan valamit produkálni. Mindenikük tud több hangszeren is játszani, és ezt nagyon ügyesen ki is használják. A sok ütős és billentyűs, meg húros hangszer váltogatása meghozza a kívánt hatást. Nem is beszélve a trombitáról amiért a zenekar legidősebb tagaja felel, és meg kell hagyni nagyon jól csinalja. Néha olyan az egész mintha véletlenszerűen kerűlnének az akordok egymás mögé de mégis az összhatás az, hogy ennek igy kell lennie, mert így a jó.
De talán nem is ez a szokatlan zenei világ az, ami a leginkább magával ragadja a hallgatót, hanem Kiss Tibi Szövegei, amik egyszerűen páratlanok. Nézzük: "Csak a vágy alaktalan sziréna hangja hajt a dögre vad hiéna rajt. Ahol a halál parfümillatú, pokolra hív a randevú." ez már egy komoly költemény, nem egyszerű dalszöveg. Egyszóval van aki a szövegeikért, van aki a zenéjükért, van aki mindekttőért, vagy olyan is akad, aki simán csak a magávalragadó, látványos, és vad koncertjeikért szereti a Quimbyt, egy dolog biztos, a koncertjeiken a 4-évestől a 60 évesig mindenki megtalálható, mivel a zenéjükben több réteg is van, épp ezért megunhatatlanok és nem biztos, hogy két év múlva azért fogod szeretni őket miért most, de az tuti, ha megkostoltad, és megszeretted, egyszerűen nem tudsz leállni roluk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 15-én a zuhogó eső ellenére a tömeg eggyemberként ordította, VISSZA!
Mikor a búcsúkoncertjére készülő Kispál és a borzot kérdezték, ha ők abba hadják ki marad, aki igényes Magyar alter rock zenét játszik majd Magyarországon?, egybehangzóan adták a választ, a Quimby.
Hajós András neve sokak számára ismerős lehet, viszont az EmilRulez, már nem annyira sokat mondó. Pedig nem másrol van itt szó mint, Magyarország egyik legkülönlegesebb, és legbehatárolhatlanabb zenekaráról, aminek Hajós a frontembere.Ha beakarnám őket határolni, talá rájuk lehet fogni, hogy alternatív jazz-et játszanak, de azt hiszem, hogy tulságosan is színes a zenéjük ahhoz, hogy egy ennyivel ellehessen intézni. Egy biztos, amit csinálnak az nagyon egyedi, és eredeti.
Talán kezdjük a szövegeikkel, amikért általában Hajós a felelős. Tartalmilag a legtöbb esetben egy történetet mesélnek el, és általában, könnyen megérthetőek, ami a magyar alter muzsika nemépp fő jellemzője, de attol függetlenül nem a megszokott, kocka "süt a nap az égen, úgy ragyog ő nékem..." sláger szövegek. Választékosak és mindeniken felfedezhető,és megfigyelhető Hajos csavaros észjárása, és kifinomult humora .
Albumaikon általában, a számok valamiféleképpen kapcsolódnak egymáshoz, erre nagyon jó példa, a Zazie az ágyban című albumuk, amit itt! lehet letölteni. Ezen nem csak a számok mesélnek, hanem az egész egy amolyan mélabús-boldog történetet mesél el, egy jól megszerkesztett keretes szerkezetbe zárva.
Lehet, hogy a különleges szövegeik, amik érdekessé teszik a zenekart, én mégis a zenéjüket szeretem legjobban. Van egy érdekes latinos beütésük, és hihetetlenül finoman és pontosan hozzák ezt az igen csak nehéz stílust, amit alternatív jazz-nek neveznek. Látszik, hogy nem botcsinálta kezdő zenészek csapatáról van szó hanem, igen komoly es kifinomult technikás muzsikusok alkotják a zenekart. Így külön talán egyik hangszeres játékát se lehet kiemelni, nincs a zenekarban egy olyan valaki, aki nagyon kitűnne a többiek közül, ugy komplex és jó az egész ahogy van, nincsenek feltünősködő, barvúros játékok, csak az a jól megszervezett, latin-os, jazz-es, lágy hangzás. De emellett vannak, funky-s, hip hop-os, és Pop-os beütésű számaik is, persze mindenik fűszerezve egy csipetnyi igényes jazz-el.
Legismertebb számuk: első albumuk címadó dala a Zazie az ágyban, ezzel robbantak be a köztudatba, és később arany lemez is lett.
Én mégis most beszélnék inkább kicsit az m323 című számukról. Csak egy egyszerű, és ugyanakkor fantasztikus zongora kiséret van benne az elején, és éppen ennyi kell ahoz, hogy megtudjuk, mennyire jol énekel és zongorázik Hajós, ez a szám tényleg nagyon jazz-es, és a végefele megjelenő trombita szolón meg darbuka, és shake kiséreten kívül nem is tudnék egyszerűen többet elképzelni benne. A szövegre azért nem térek ki külön, mert azt hiszem az magáért beszél. A darabból készült egy vokál remix is, amit a tengeren túl is meglepően jól fogadtak, és ahogy ezt valaki viccesen a blogjukon is megjegyezte, ez már világhírnek számít.
Hogy miért is kezdem az egészet a Kispál és a Borzyal, azthiszem nem kérdéses... Ha alternatív zenéről beszélünk, és azon belül Magyar alternatív zenéről, akkor elsősorban ők ugranak be majdnem mindenkinek. Azthiszem kijelenthetük, hogy ők a Magyar alternatív világ legemblematikusabb figurái, és a magyar alternatív zene atyjai.
De mindezek ellenére,most minden attol hangos, hogy idén, 2010 augusztus 9-én, a Sziget Fesztiválon egy 3-órás koncert keretében, meghatározatlan időre, elbúcsúznak a közönségtől. Ezt a döntésüket, alkótoiválsággal indokolják. Az alkotóközösség megmarad, de a zenekar tagjai külön-külön akarnak tevékenykedni a következő időszakban. Itt megjegyezném személyes véleményként: "sajnos", mivel nekem nagy kedvenceim, de valahol a döntesüket is megértem, és igazat adok Lovasinak aki, az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy nem szerencsés új dalok nélkül huzamosabb ideig koncertezni. De mindenkepp hiányozni fognak a magyar rockéletből. Gondolok itt elsősorban, az utánozhatatlan, csak Kispálra jellemző sodró gitár játékra, és Lovasi csavaros szövegeire, amik mára már lassan a zenekar védjegyéve váltak.
Legismertebb és legnépszerűbb számuk, a "Ha az életben":
Azt hiszem lassan már kijelenthetjük, hogy ez a zenekar, és ez a szám, már-már igazi hungarikum. Az elején megfigyelhetjük a fennebb említett sodró és utánozhatatlan gitárjátékot, és pörgős hangulatot... majd erre rájön a Lovasi által biztosított egyszerű, de ugyanakkor stabil, basszus alap ami nem több és nem kevesebb, épp annyi amennyi egy ilyen számban kell, és a dobbal együtt, hamar elérik azt, hogy az első pár ütem után az ember úgy érzi, hogy muszály megmozduljon erre a számra.
Majd jön az utánozhatatlan, és elsőre talán kicsit nehezen megérthető szöveg, aminek furcsaságát az okozza, hogy a szöveget alkotó mondatok nem illeszkednek a zenei mondatokba. Tehát a zenei mondat lezárul, de a szöveg még csak a közepén tart. Ez elsőre furcsán hat, de mára már ez a magyar alternatív zene legfontosabb jellemzője. Először ők alkalmazták ezt a módszert, majd a későbbiekben másoknál is meglehet figyelni. De kétség kívül, ők csinálják a legjobban, és ez az a szám amiben a legjobban megfigyelhető.
Választhattam volna más számot is elsőre Kispálék bemutatásához, de úgy gondolom, ez az a szám, ami a legjobban jellemzi őket, ez olyan jellegzetesen Kispálos, és jellegzetesen magyar. A magyar alternatív zene igazi gyöngyszeme. Megkockáztatom azt is kijelenteni, hogy az eddig írt legjobb magyar alternatív rock szám.
